Meglepi :)

Hello! itt az új rész:) csütörtökön van egyikőnknek a szülinapja!!! ajandékba sok kommit kérnék neki :) és köszönöm a kommenteket :) főleg neked Little Zsoo az építő kritikádat!, és végre esik a hó aminek mi nagyon örülünk :D Najó nem húzzuk tovább  az időtöket: Jó olvasást ;)

Ui.: reméljük tetszik a háttér:) 

Xxx Besos: ELIandALBA

Illuzia szemszöge:

Egész nap izgultam, persze a fiúk miatt, nem valami dolgozatért. Mindenki kérdezgette, hogy miért...de nem mondtam el, nehogy ellopják előlem azokat az álom pasikat. Isabella nem volt olyan izgatott. Ő végig beszélgetett Lizával, Annával és Zsófival amíg én ott szenvedtem...(Luuuuzer!'). Mindegy. Tanítás után még ott maradtunk a csajokkal beszélgetni és pletyizni stb...

- Lányok - vette suttogóra Gigi - hallottam, hogy két új srác jön a suliba...és pont a mi osztályunkba!....- egyszerre kaptuk fel a fejünket Bellával.

- OMG!!! - sikkantottam, amire mindenki olyan hülyén nézett rám (kivéve Bella mert ő hitetlenkedett) – ööö, hát csak örülök mivel biztos helyesek...- mondtam valami hülyeséget magyarázatnak.

- ÚÚÚ télllleg - kapott észbe Anna és Carmen. 

- Stipi-stopi enyémek! - montam mohón mielőtt valaki ellopná az egyiket...

- Hogyan stoppolhatnád már le mind a kettőt - hitetlenkedett Zsófi.

- Hát így, nem halottad?- kérdeztem pimaszul.

- Ez nem ér...mert biztos helyesek. Honnan is jöttek? - kérdezte Anna.

- Spanyolorszagból - vágta rá Bellus az iPodból fel sem nézve.

- Ezt honnan tudod?! -  Kérdezte gyanakvóan Gigi. Basszus, rá fognak jönni, hogy találkoztunk velük a közértben és milyen jó fejek, meg ahhh... Pörgött le az agyamban ez a lehetőség, de Bellus nem csúszott bele a csapdába.

- Én is hallottam róluk amikor az ofőnk az aulában beszélgetett az igazgatóval. – mondta, mintha ez természetes lett volna és elrakta az Imasinát.

- Aha, az más. Na mindegy, a lényeg, hogy lehet, hogy láttam őket...- kezdte el a mesélgetést Gigi.

- És milyenek?!- ordították le a lányok Gigi fejét.

- Nyugi, nem biztos, hogy ők voltak, csak távolról láttam őket... de az is elég volt. 1 még életemben nem láttam őket, 2 látszott rajtuk, hogy elvesztek - kuncogot egyet - 3  ULTRA HELYESEK!!!!!!!!!!!!!!

-Júúúj!!!!- síkongattak, amibe én is beszálltam, különben gyanussá váltam volna. Isabella szokásához hiven csak a szemeit forgatta.

- Na és ha helyesek?! Ki tudja, hogy jófejek is? - kérdezte Bella.

- Aha, szóval te akkor fogsz összejönni valakivel ha jófej...- gondolkozott el Anna.

- Nem ezt montam... de gondolkozhatnátok mert lehetnek baromarcok is... Márk is helyes, és mekkora egy paraszt!- vágott vissza.

- Jó, de Márk más eset...- mondtam.

- Mégis miben?! - kérdezte feldühödve... 

Hát igen, Bella senkivel sem járt Márk óta. Isabella, a testvérem járt Rákvölgyi Márkkal, de Bella meglátta őt egy másik csajjal csókolózni, aztán egy másikkal és megint egy másikkal. Bella szakított vele és azóta senkivel sem járt...

Emma (az LB-m) lehajtotta a fejét és majdnem elkezdett sírni, mert visszaemlékezett amikor még Márk normális volt és nem volt alkoholista...

-Jajjj Emma, bocsáss meg, nem akartam.- pattant oda Bella - Sajnálom...tudod, hogy nem akartam ezt szóbahozni. Bocsáss meg...

- Persze, hogy nem - törölte meg szemeit Emma - Tudom, hogy téged is megviselt, végig segítettél neki...azután is, hogy megcsalt. Csak megköszönni tudom amit Márkkal tettél - mosolygott Bellára.

Emma Márk unokatesvére, de olyan mintha a huga lenne.

- Köteleségemnek éreztem...

- Pedig nem volt, sőt...- Mondta Emma. Mindenki csöndben hallgatta Belláékat.

-Köszönöm - sutogta Emma Bellának alig hallhatóan.

- De most ne erről beszéljünk, oksi?

- Oksimoksi - mondta Carmen, olyan viccesen, hogy mindenki elkezdett röhögni. - amúgy hol láttad azokat a pasikat?

- A főtéren, miután a közértben voltunk. - válaszolta mosolyogva Gigi.

-A közértben, de kikkel? - vonta kérdőre Zsófi.

- Eredetileg egyedül mentem, de a sorban találkoztam Rocháékkal, így hát velük voltam. - vont vállat Gigi.

- Aha...

-Okéé, emberek mit csináltok ma? - kérdezte Bella miközben nagyon keresett valamit az iPodján - mert azt tudom, hogy most táncolni fogunk - és elindította a Little Mix-től a Wings-t. Felpattant és magával húzta Annát akivel ritmusra ugrálni keztek. Liza és Zsófi is beszállt, és hangosan elkezdtek énekelni...

Mama told me not to waste my life
She said spread your wings my little butterfly....And we don't let nobody bring us down
No matter what you say it won't hurt me
Don't matter if I fall from the sky
These wings are made to fly

Miután befejeződött a szám, elkezdtünk összepakolni, mert már 15:30 volt. Bellával elindultunk Illkáért a zenesuliba, amihez át kellett vágni a főtéren.

Naggyában beszéltünk Bellussal koncertekről, az élet nehéz kérdéseire kerestük a választ, amikor valaki belémjött.

- Hé! Nézz már magad elé! – szóltam oda dühösen a járókelőre...

- Basszus , Petra! - ugrottam rá akire az előbb még mérges voltam.

- Sziasztok!! - ölelt vissza, azután Bellát is megölelte. – Fuuu... már milyen rég nem láttalak titeket?! de azért még nem annyira, hogy meg ne tudnálak titeket különböztetni – röhögött.

- Na bizonyítsd be! - nyújtotta ki a nyelvét Isabella.

- Bellus! - vágta rá rögtön a volt ovistársunk. - Csakis te vagy ilyen... - nevetett még mindig, és arcára nyomott egy puszit.

- Milyen is?- karolt át bennünket Bella.

- Lüke! - vágtuk rá egyszerre Petrával.

- A régi szép idők!-  nézett a távolba Isabella.

- Jah - nézett Pepi is.

- Jaja, de most tulajdonképpen mit bámultok?- kérdeztem. Mire feleszméltek és arra a pontra néztek ahol az elöbb tekintetük elbambult.

- Hát azt hiszem, annak a bácsinak a popóját. - Nézett rám testvérem mindenttudóan.

-Aha, tényleg. Bocsi lányok, de nekem mennem kell. Anyu vár otthon.

-Uuu nekünk is. - néztem az órára. – Puszi, majd még találkozunk.

Felvettük Ilkát a zenesuliból, hazavittük és már rohantunk is hazafelé rendbeszedni magunkat. (még Bellát is megfogták a fiúk, én látom rajta, hiába is tagadja)

Gyorsan sétáltunk a közért felé. Wááa! Na jó, kontrolálni kell az érzéseimet. Szóval megérkeztünk. De a fiúkat még kerestük. Még mindig keressük. Lehet hogy elfelejtették? Nem, az nem lehet. Minket? Elfelejteni? Nyílik az ajtó, lehet hogy ők azok! Arra néztünk, és egy öreg bácsi lépett be az ajtón. Pff.

Isabella unatkozni kezdett, ezért bökködni kezdte az arcomat(?).

- Hány óra van? - kérdezte Bella.

- 17:15 óra.

- Aha, és méghogy rendesek?! Pff-fújtatott.

- Lehet, hogy csak késnek...

- Illuzia ezt most nem gondolod komolyan?! Mindegy, veszek magamnak egy csokit - és elindult a csokik felé.

Hihetetlen, Bellus nem bírja ki kaja nélkül...Imád kajálni, folyamatosan eszik de nem hízik meg.

Elindultam utána. Ő már a pénztárnál volt, fizetett majd kérdezett valamit a nénitől. Közelebb mentem, de csak a végét hallottam.

-....Biztos? - kérdezte Bella.

- Igen, teljesen - válaszolta a pénztárosnő. Bella elővette a telefonját, megnézett rajta valamit, és szemeivel vizslatni kezdte a boltot. Mi vagy Ki után? Hát persze, hogy utánam. Amikor meglátott intett, hogy megyünk. Elindultam, de nem értettem miért, ha a fiúkkal talalkozunk...Amikor odaértem, Bella megfogta a kezem, elköszönt a pénztárostól és kivezetett a boltból.

- Megkérdezhetem mi a bajod? - kérdeztem, s erre nevetve meglökött.

- Hát azért mert...- röhögött.

- Hahaha nagyon vicces vagy...

- Naszóval az van, hogy még csak 10 perc múlva lesz 17:00. Biztos siet az órád - röhögött tovább.

- Basztikuli!!! Tényleg, emlékszem reggel csináltam valamit az órammal...Fuuuuu - néztem magamra hülyén. Bella meg csak tovább röhögöt.

- Amúgy emiatt miért mentünk el? - kérdeztem furán.

- Hát mert, hogyan néz az ki, hogy 20 perce ott várunk rájuk? És amúgy is mindig meg kell várakoztattni a fiúkat...

- Aha, szóval be akarsz jönni nekik? - kérdeztem kicsit piszkálódva.

- Lehet...Jó fejnek tűntek - kacsintott rám - és amúgy is van egy ötletem - vigyorgott hülyén.

- Igen?

- Nem mondom meg, legyen mind a hármótoknak meglepi – s átkarolt. - Ma nagyon jó napom van-vigyorgott tovább.

- Azt látom - böktem meg.

Utána még 15 percig sétálggatunk a városban, majd elindultunk vissza a közértbe. Kb. 17:10-re értunk oda, és természetesen a két fiú már ott volt. Az innivalóknál ácsorogtak és gondolom valami üdítőt nézegettek.

- Hello! -  kocogtattam meg az egyik vállát -  mire ijedtében majdnem elesett, de megkapaszkodott Bellában aki viszont a hátára esett.

- Elestél? - fordult Bella felé akit megijesztettem.

-Nem...megöleltem a földet - fogta Bella a fejét.

- Háttal? - kérdeztem.

- Rohadt tehetséges vagyok, mi? - röhögött Isa.

- Az! - röhögtek a fiúk is, miközben felhúzták Bellát.

- Bocsánat - köhintett egyett - még nem is mutatkozttunk be.

- Mangera Pedro - ölelt át engem ezek szerint Pedro, aztán Bellát.

- Én meg Mangera Richardo vagyok - nyomott két-két puszit az arcunkra.

- Ikrek vagytok? - kérdeztem. Nem-nevettek.

- Én egy évvel idősebb vagyok – mosolyodott el Pedro.

- Aha...pedig nagyon hasonlítotok – mondtam, miközben fürkésztem a fiúkat.

- Annyira biztosan nem mint ti ketten...nehéz lesz megkülönböztetni titeket - ezen mind a négyen nevettünk.

- Ja, Isabella Holly Rocha - mutatkozott be Bella.

- Én meg Illuzia Júlia Rocha vagyok - mondtam.

- Magyarok vagytok?- kérdezte Pedro.

-Hátja... csak félig - fogta a fejét Bella - félig mexikóiak vagyunk.

- Na jó, egész nap a boltocskát fogjuk mutatni a fiúknak vagy inkább valami érdekesebbet? -néztem Bellára.

-Ja tényleg, készültem hármótoknak egy kis meglepetéssel – s levett egy üveg vizet és egy doboz csokis kekszet a polcról - Ti kértek valamit? - nézett körbe.

- Azt mind megfogod enni egyedül? - kérdezte Richardo.

- Fuuu ti még nem ismeritek Bellust! - forgattam a szemem - annyit eszik mint...mint...

- Egy malacka? - fejezte be Pedro.

- Nem, sokkal többet! - vágtam rá.

- Jól van, imádok kajálni....ez van - rántotta meg a vállát Bella.

A fiúk vettek egy-egy kakaóscsigát és egy-egy üveg vizet. Kifizettük, és elindultunk a fontosabb helyekre...Duna part, kávézók, éttermek, tabak (cukorka bolt*_*) stb...

Na jó, most, hogy mindent megmutattunk, megmutatom nektek a meglepim...-fordult felénk Bella. - Illunak takarjuk el a szemét - nézett Richardora, mire mind hárman furán néztünk rá.

- Ha nem takarjuk el a szemed, tudni fogod, hogy mi a meglepi..majd Richi vezet.

Bár félve, de belekaroltam a felém nyújtott karba és úgy mentünk tovább. Közben hülyéskedtünk és beszélgettünk, ja és kb percenként kérdezgettem, hogy ott vagyunk már?

- Már nem kell sok - felelte sokadjára Bella. -Oké...itt álljunk meg!

- Ez a meglepi?- kérdezdte (gondolom fura tekintettel) a mellettem álló.

- Azt észre vettük, hogy imádsz kajálni...- kezdtek el röhögni mindhárman.

- Nem, nem a büfé a meglepi...Illu majd rögtön tudni fogja mi a meglepi amint kinyitja a szemét. – Illu, nyisd ki a szemed! - szólt nekem Bella.

- Wááá! - ugrottam Isa nyakába…