Ha már itt tartunk... Köszönöm az eddigi kommentelet:) és a két új olvasómnak is:)
Xxx Besitos Elikeee :P
Előző részben:
- Akkor leviszlek az orvosiba. - kapott a hátára.
- Hé! Nem kaphatsz csak úgy fel a hátadra! És amúgy is azt mondtam, hogy jobban vagyok! - kapaszkodtam meg raja.
- Isabella... Tudom, hogy még mindig nem vagy jól...és őszintén én sem. - rakott le.
- Mi a baj? - kérdeztem és megsimítottam az arcát.
- Szerelmes vagyok...
- Na és kibe? - kérdeztem cérna vékony hangon.
- Ti meg mit csináltok itt? - Kérdezte a föci tanár, kilépve a kilencedikesek terméből.
- Bella... Khm... Hányt kétszer is... Ezért lekisérem a suliorvoshoz. - rakott össze egy épp mondatot Márk.
- Akkor meg mit ácsorogtok itt kint?
- Már megyünk is! Viszlát! - kapta el a kezem Márk és a sulidokihoz... Cipelt, mivel útközben felkapott a hátára.
Hangos nevetésünk csak úgy viszhangzott a folyosókon. Néha-néha egy tanár, kijött a terméből megnézni mi ez a nagy viháncolás, de amikor megláttak minket (mindig is hangosak voltunk Márkkal) csak megrázták a fejüket, és visszamentek órát tartani. Mikor megérkeztünk a suliorvos terme elé, Márk levett a hátáról, megszorította a lezem. Kétszer kopogtatott a "rendelő" ajtaján.
- Tessék! - Márk lenyomta a kilincset, én elengedtem a kezét és beléptem a kis helysége.
- Isabella...már megint mi történt? - kuncogott fel Ági, a suliorvosa ( nagyon jó fej).
(Sokszor voltam már itt... Valahogy mindig elesek, elvágom, meghúzom, kificamítom vagy éppenséggel eltöröm valamimet. Nem valami jó tulajdonságom... Ezért már rengetegszer kellett lejönnöm a sulidokihoz)
- Kicsit sápadt vagy.- állt fel a gépétől és odasétált hozzám.
- Hát, nem érezetem jól magam és kétszer hánytam. - húztam el a számat.
- Akkor haza kell menned! - mondta ellenmondást nem tűrő hangon.
- De már jobban vagyok! - próbálkoztam a lehetetlen.
- Bella - maszírozta meg orrnyergét Ági. - tudom, hogy sosem akarsz haza menni, amit nem hiszem, hogy megfogok érteni...de most haza kell menned!
- ahshs - nyafogtam. - jó akkor felhívom anyut. - Szia Ági!
- Sziasztok! - intett utánunk.
Felhívtam anyut, vissza mentünk a termünkbe, összepakoltam.
- Köszönöm! - öleltem meg Márkot.
- Ugyan mit? - simitotta meg nagy tenyereivel hátamat.
- Azt, hogy a legjobb barátom vagy és mindig kiálsz mellettem. - hajoltam el tőle.
- Én is szeretlek! - puszilt homlokon. - De mostmár menjél mert anyukád vár kint!
- Oksa - kezünk lassan ujjaink meg egy utolso pillanatra egymásba kapaszkodtak, de végül elengedték egymást.
Kimentem a kocsihoz ahol negint a hányinger keringetett...
Otthon belázasodtam. Egész nap az ágyat nyomtam.
Másnap reggel elmentünk az orvoshoz, aki felírt nekem pár gyógyszert és kiírt egész hétre.(ne már!)
Márkkal persze végig chateltem(órákon is), így nem nagyon unatkoztam.
Hétvégén minden tanulni valót megtanultam, hogy hétfőn ne kelljen házitmásolnom szünetekben.
Hetfo
- Hajnali 5kor felkeltem, es nem tudtam visszaaludni.5:30-ig meg fetrengtem egy kicsit, hátha vissza tudok aludni... De reménytelenül. Így kiugrottam az ágyamból, (kivételesen nem a csajokkal aludtam) felkaptam egy farmert, átvettem a pólóm és elmentem sétálni... Ennyi, nem kell ezt nagy dobra verni - Magyarázkodtam a szüleminek mert már megint (fürdőben ébredtem egyszer...) nem az ágyamban találtak reggel.
- De azért valami üzenetet küldhettél volna...- morfondírozott anyu.
- Oda kiragasztottam a hűtőre. - mutattam adott irány felé. - Na látjátok nem akarok elszökni vagy valami ilyesmi... És még nekem nagy a fantáziam... Pff
- Illuzia azt hitte, hogy az űrlények raboltak el. - kuncogott Ilka egy tacot majszola.
- Jó... Lehet, hogy nagy a fantáziánk Illuval - tartottam fel a kezem védekezve, utána elnevettem magam, mert tovább képzeltem az űrlényes sztorit, hogy utána elvisznek a bolygójukra és megetettek valamivel amitől bármilyen színű lehetek...
- Most tovább gondoltad az űrlényes sztorit? - Nézett rám anyu.
- Á dehogy. - legyintettem.
- Na és? Mi történt? - kérdezgette Ilka.
- Majd elmesélem miután felvettelek fuvola után. Oksa? - kérdeztem, mert már indulnom kellett volna suliba.
- Jó! - ölelt át szorosan, én meg homlokon pusziltam.
- Na mostmár mennem kell...Sziasztok! - kiléptem az ajtón és megcsapott a jellegzetes tavaszi illat. Mélyen beszívtam illatát és élveztem, hogy a tél helyett már tavasz van.
Tavasz a kedvenc hónapom... Minden(ki) elkezd élni... Mintha egy fekete-fehér világban élnénk télen. És a tavasz kiszinezné. A szürke eget kékre, a fehér hó helyére a zöld fű kerül, a fák is ébredeznek és rózsszín, fehér, barack színű virágba borulnak. Az egész életteli lesz.
Ilyen gondolatokkal (meg Márkos gondolatokkal is) lépkedtem a suli felé, amikor valaki kiugrott egy fa mögül...
-Ííííííííííííí!!!!!
- Nyugi van! - fogott le szeleburdi barátom.
-Te normális vagy?! - kérdeztem. Nevetnem kellett már amikor bebandzsított de azt akartam, hogy komolyan vegyen.
- Na most miért? - kérdezte még mindig hülye fejjel.
-Jó jó elismerem... - nevettem fel. - tényleg nagyon vicces a fejed.
- Na azért! - Húzta ki magát... Én meg kihasználva a lehetőséget hasba böktem. - Aú! ezt most miért kaptam?! - kérdezte felháborodottan.
- Mert ijesztettél. - Kikerültem és mentem tovább a suliba.
- Jó jó elismerem... - vinnyogott magas hangon, engem utánozva.
Megfordultam mellé kullogtam és egy nagy bizsit adtam neki.
- Jó jó elismerem... - idegesített tovább.
Ráprobáltam csimpaszkodni, hogy befogjam a száját, de egy pillanat allatt lefogott és szembe fordított.
Mélyen a szemébe néztem... Megint az az érzés kapott el.
- Olyan gyönyörű vagy! Ne értsd félre...
- Miért ne? - kérdeztem meggondolatlanul.
- He? - vonta fel a szöldökét és egy lépést tett felém.
Nem is gondolkoztam abban a pillanatban elkapott a hév...Hirtelen még közelebb léptem hozzá...és én csak meg akartam puszilni de Márk tovább lépett......
