Befejeztem...

Sziasztok! Remelem mindenki jol erzi magat :) szoval csak szolni szeretnek h bezarom a blogot... nem irom tovabb, mert valami nagyon el vette a kedvemet az iratol :( bocsanat... szv ennyi
tovabbi kitartast :) pusz

Visszaemlékezés...3

Hello! Remélem mindenki örül a tavasznak... Olyan szép meg... Na nem szorakozom tovább;) Kitartást mindjárt itt a nyár!!!!Whoo-Hoo;)
Ha már itt tartunk... Köszönöm az eddigi kommentelet:) és a két új olvasómnak is:)
Xxx Besitos Elikeee :P


Előző részben:
- Akkor leviszlek az orvosiba. - kapott a hátára.
- Hé! Nem kaphatsz csak úgy fel a hátadra! És amúgy is azt mondtam, hogy jobban vagyok! - kapaszkodtam meg raja.
- Isabella... Tudom, hogy még mindig nem vagy jól...és őszintén én sem. - rakott le.
- Mi a baj? - kérdeztem és megsimítottam az arcát.
- Szerelmes vagyok...



- Na és kibe? - kérdeztem cérna vékony hangon.
- Ti meg mit csináltok itt? - Kérdezte a föci tanár, kilépve a kilencedikesek terméből.
- Bella... Khm... Hányt kétszer is... Ezért lekisérem a suliorvoshoz. - rakott össze egy épp mondatot Márk.
- Akkor meg mit ácsorogtok itt kint?
- Már megyünk is! Viszlát! - kapta el a kezem Márk és a sulidokihoz... Cipelt, mivel útközben felkapott a hátára.
Hangos nevetésünk csak úgy viszhangzott a folyosókon. Néha-néha egy tanár, kijött a terméből megnézni mi ez a nagy viháncolás, de amikor megláttak minket (mindig is hangosak voltunk Márkkal) csak megrázták a fejüket, és visszamentek órát tartani. Mikor megérkeztünk a suliorvos terme elé, Márk levett a hátáról, megszorította a lezem. Kétszer kopogtatott a "rendelő" ajtaján.
- Tessék! - Márk lenyomta a kilincset, én elengedtem a kezét és beléptem a kis helysége.
- Isabella...már megint mi történt? - kuncogott fel Ági, a suliorvosa ( nagyon jó fej).
(Sokszor voltam már itt... Valahogy mindig elesek, elvágom, meghúzom, kificamítom vagy éppenséggel eltöröm valamimet. Nem valami jó tulajdonságom... Ezért már rengetegszer kellett lejönnöm a sulidokihoz)
- Kicsit sápadt vagy.- állt fel a gépétől és odasétált hozzám.
- Hát, nem érezetem jól magam és kétszer hánytam. - húztam el a számat.
- Akkor haza kell menned! - mondta ellenmondást nem tűrő hangon.
- De már jobban vagyok! - próbálkoztam a lehetetlen.
- Bella - maszírozta meg orrnyergét Ági. - tudom, hogy sosem akarsz haza menni, amit nem hiszem, hogy megfogok érteni...de most haza kell menned!
- ahshs - nyafogtam. - jó akkor felhívom anyut. - Szia Ági!
- Sziasztok! - intett utánunk.
Felhívtam anyut, vissza mentünk a termünkbe, összepakoltam.
- Köszönöm! - öleltem meg Márkot.
- Ugyan mit? - simitotta meg nagy tenyereivel hátamat.
- Azt, hogy a legjobb barátom vagy és mindig kiálsz mellettem. - hajoltam el tőle.
- Én is szeretlek! - puszilt homlokon. - De mostmár menjél mert anyukád vár kint!
- Oksa - kezünk lassan ujjaink meg egy utolso pillanatra egymásba kapaszkodtak, de végül elengedték egymást.
Kimentem a kocsihoz ahol negint a hányinger keringetett...
Otthon belázasodtam. Egész nap az ágyat nyomtam.
Másnap reggel elmentünk az orvoshoz, aki felírt nekem pár gyógyszert és kiírt egész hétre.(ne már!)
Márkkal persze végig chateltem(órákon is), így nem nagyon unatkoztam.
Hétvégén minden tanulni valót megtanultam, hogy hétfőn ne kelljen házitmásolnom szünetekben.
Hetfo
- Hajnali 5kor felkeltem, es nem tudtam visszaaludni.5:30-ig meg fetrengtem egy kicsit, hátha vissza tudok aludni... De reménytelenül. Így kiugrottam az ágyamból, (kivételesen nem a csajokkal aludtam) felkaptam egy farmert, átvettem a pólóm és elmentem sétálni... Ennyi, nem kell ezt nagy dobra verni - Magyarázkodtam a szüleminek mert már megint (fürdőben ébredtem egyszer...) nem az ágyamban találtak reggel.
- De azért valami üzenetet küldhettél volna...- morfondírozott anyu.
- Oda kiragasztottam a hűtőre. - mutattam adott irány felé. - Na látjátok nem akarok elszökni vagy valami ilyesmi... És még nekem nagy a fantáziam... Pff
- Illuzia azt hitte, hogy az űrlények raboltak el. - kuncogott Ilka egy tacot majszola.
- Jó... Lehet, hogy nagy a fantáziánk Illuval - tartottam fel a kezem védekezve, utána elnevettem magam, mert tovább képzeltem az űrlényes sztorit, hogy utána elvisznek a bolygójukra és megetettek valamivel amitől bármilyen színű lehetek...
- Most tovább gondoltad az űrlényes sztorit? - Nézett rám anyu.
- Á dehogy. - legyintettem.
- Na és? Mi történt? - kérdezgette Ilka.
- Majd elmesélem miután felvettelek fuvola után. Oksa? - kérdeztem, mert már indulnom kellett volna suliba.
- Jó! - ölelt át szorosan, én meg homlokon pusziltam.
- Na mostmár mennem kell...Sziasztok! - kiléptem az ajtón és megcsapott a jellegzetes tavaszi illat. Mélyen beszívtam illatát és élveztem, hogy a tél helyett már tavasz van.
Tavasz a kedvenc hónapom... Minden(ki) elkezd élni... Mintha egy fekete-fehér világban élnénk télen. És a tavasz kiszinezné. A szürke eget kékre, a fehér hó helyére a zöld fű kerül, a fák is ébredeznek és rózsszín, fehér, barack színű virágba borulnak. Az egész életteli lesz.
Ilyen gondolatokkal (meg Márkos gondolatokkal is) lépkedtem a suli felé, amikor valaki kiugrott egy fa mögül...
-Ííííííííííííí!!!!!
- Nyugi van! - fogott le szeleburdi barátom.
-Te normális vagy?! - kérdeztem. Nevetnem kellett már amikor bebandzsított de azt akartam, hogy komolyan vegyen.
- Na most miért? - kérdezte még mindig hülye fejjel.
-Jó jó elismerem... - nevettem fel. - tényleg nagyon vicces a fejed.
- Na azért! - Húzta ki magát... Én meg kihasználva a lehetőséget hasba böktem. - Aú! ezt most miért kaptam?! - kérdezte felháborodottan.
- Mert ijesztettél. - Kikerültem és mentem tovább a suliba.
- Jó jó elismerem... - vinnyogott magas hangon, engem utánozva.
Megfordultam mellé kullogtam és egy nagy bizsit adtam neki.
- Jó jó elismerem... - idegesített tovább.
Ráprobáltam csimpaszkodni, hogy befogjam a száját, de egy pillanat allatt lefogott és szembe fordított.
Mélyen a szemébe néztem... Megint az az érzés kapott el.
- Olyan gyönyörű vagy! Ne értsd félre...
- Miért ne? - kérdeztem meggondolatlanul.
- He? - vonta fel a szöldökét és egy lépést tett felém.
Nem is gondolkoztam abban a pillanatban elkapott a hév...Hirtelen még közelebb léptem hozzá...és én csak meg akartam puszilni de Márk tovább lépett......

Vissza emlékezés...2. Ölelés...

Hola mindenkinek!
Remélem mindenki élvezi a hosszú szünetet, és senkinek nem zavar be ez a fránya idő ...
Köszönöm a hat kommentelőt : Miranda, Dorci, Tiko, Little Zsoo, Anna és Kicsi Boonak :)
Remélem mindenkinek tetszeni fog az új rész;)
Xxx Galletitas: Eli
U.i.: egy ideje egyedül írom... És mostmár hivatalosan is csak én írom a részeket;)

A kövi rész 7 komment után jön :)



Az előző részben:

-Illu beszélnünk kell! - szorítottam meg a kezét kicsit.
-Jó lökjed! - mosolygott bíztatóan és letette a kezében lévő tollat az asztalra.
- Segítened kéne...- húztam el a számat.
- Jó segítek de neked is segítened kéne. Tudod van az a pasi judón...
- Illuzia... - néztem rá könyörögve mert már nagyon kivoltam, ezektől az érzelmektől...

- Valami baj van? - hajolt közelebb hozzám.
- Bella jól vagy? Olyan fejet vágsz, mintha beteg lennél - üllt le mellém Márk, és kikezte pakolni magyarórára az irodalom füzetét és a tankönyvét... ( mellettem üll.)
- Nem semmi, csak fáj a hasam. - néztem Illura.
- Holly! Gyere velem ki a mosdóba, MOST! - Ajjaj Holly a második nevem és ha Illuzia így nevez akkor az ,vagy nagyon-nagyon jó, vagy nagyon-nagyon rossz. És sejtéseim szerint az utóbbi nyert, ez esetben.
- Lányok... - legyintett Márk - nem tudnak egyedül pisilni. - mosolygott rám.
Mármegint, nem tudtam elszakítani a tekintettem tőle. Legszivesebben rávetettem volna magam halványrózsaszín ajkaira, és... Jesszus, hogyan gondolhatok én a legjobb barátom és az én kapcsolatomról ilyet?! Az arcom összerándult a gondolattól.
- Holly?! Jól vagy? - kérdezte aggódva Illu.
- Nem, tényleg ki kell mennem a mosdóba... - De már nem tudtam befejezni a mondandómat mert...
- Pffúúújjj!!!, Hahahaaa. Ez jó volt Isa! - akart velem pacsizni Robi.
(Hát igen Robi a leghelyesebb pasi az egész évfolyamból, ezért minden lány vele szeretne randizni vagy egyáltalán mutatkozni ,de amilyen helyes olyan hülye...Semmit sem tud felfogni.Ha legalább EGY, EGY dologból lenne kiemelkedő a külsején kívül, lehet, hogy még el is viselném.)
Ahelyett, hogy a kezén csattant el, az arcára csaptam a kezem.
- Te hülye, nem láttad, hogy az előbb kihánytam a reggelimet. Ez rohadtul nem vicces.főleg azért mert a kaját nem pazaroljuk hanem megesszük, szeretjük...mindegy, most nem ez a lényeg... - keztem volna el kajáról való áradatomat, de azt hiszem már megtettem párszor, ezért folytattam amit elkeztem ( nem a hányást). - Remélem feltudod fogni a minusz ezer IQ-s agyaddal! , ha legalább tudnád mi az, az IQ...- hadartam el neki, inkább ordítottam. Elfordultam tőle de egy kis hezitálás után megfordultam és felpofoztam... Megint. - Te rohadék! - üvöltöttem az arcába.
- Mi folyik itt?! - kérdezte rémülten a magyar tanár, amint belépett az osztálytermünk ajtaján.
- Elnézést tánárnő Isabella rosszul van. - karolt át féloldalasab Illu.
- És az előbb ide hánytam. - huzogattam a szám, kicsit megjátszva, hogy rosszul érzem magam.
- Jó akkor Isabella töröld fel a padlót! - mutatott Illuziára.
- Elnézést tanárnő de én Illuzia vagyok, azért öt éve megtanulhatta volna... - Püffögött Illuzia. Sosem szerette, ha egy tanár összekevert minket.
- Jaj mit számít az-az öt év? Márk ha lennél oly szives lekisérni Bellát az iskolaorvoshoz. (mondta mostmár helyesen a nevemet.)
- Persze tanárnő. - fogta meg a kezem, és kivonszolt a teremből, átemelve a hányásomon.
( Amilyen szerencsétlen vagyok simán eltaknyoltam volna a saját visszaöklendezett ennivalómon.)
A kezem égett minden kis érintésétől, amitől elkábultam.
- Jól vagy? - kérdezte Márk.
- Igen! - mondtam kisé gyorsabban mint kellett volna. - Á gyere be velem. - néztem rá könyörgően miközben a lány WC- re mutattam.
- Oké. Te tudod, hogy... - de a többit nem tudtam végig hallgatni mert berohantam egy fülkébe és amit lehetet mind kihánytam.
- Hé te mennyit szoktál csak reggelire enni? - kérdezte viccelődve. - mert elég soknak hallatszódott - mosolygott rám a tükörből amikor mostam le a számszéléről amár félig megemésztett ennivalót. Halkan várta még öblítek egyet, és felkötöttem a hajam egy lófarokba.
- Gyönyörű vagy! - nézett a szemembe, amitől hirtelen felindulásból hátra fordultam, és megöleltem... Majdnem, majdnem megcsókoltam.De nem tettem, pedig annyira vonzott, az illata, szeme, mosolya, kedvesége.
Nem tudom medig állhattunk így, de jó volt... Nem is, tökéletes volt, ahogy kezét erősen derekam köré fonta,és én a vála fellett kulcsolom össze kezeimet, ahogy melkasa az enyémhez simult.Lábujj hegyen álltam, hogy fejünket egymás nyakába fúrjtuk...Ez a pillanat, percek... Tökéletesek voltak...

Egy ölelésnek hatalmas értéke van. Segít abban, hogy szavak nélkül tudasd a másikkal mit érzel iránta, azt a hihetetlen szeretetet, barátságot, amit Márk iránt éreztem. Ha rossz napod van, ha ideges vagy, egy ölelés segít mgnyugodni, mint most is szorító ölelése kinyomott belőlem minden félelmet, bátortalanságot, rossz gondolatott. Egy ölelés érezteti, hogy biztoságban vagy. Egy ölelés segít kibékíteni, segít jobban sokkal jobban szeretni. Egy ölelés lehet fájdalmas, boldog, lehet tiltott vagy éppen titkos... De felesleges soha! Hirtelen elmúlt minden fájdalmam. A hányingernek nyoma se volt. Úgy éreztem ennek az ölelésnek hatalmas értéke volt.Elválaszthatatlanoknak éreztem magunkat.
Márk szorasabban magához húzzott, és elengedett.
- Jobban vagy? - húzta félmosolyra száját.
- Kicsit. - válaszoltam elmélyedve tengerkék színű szemeiben.
- Akkor leviszlek az orvosiba. - kapott a hátára.
- Hé! Nem kaphatsz csak úgy fel a hátadra! És amúgy is azt mondtam, hogy jobban vagyok! - kapaszkodtam meg raja.
- Isabella... Tudom, hogy még mindig nem vagy jól...és őszintén én sem. - rakott le.
- Mi a baj? - kérdeztem és megsimítottam az arcát.
- Szerelmes vagyok...

Vissza emlékezés… Márk

Hola! Meg is érkeztem a következő résszel :) Ebben a részben a következőben egy kicsit visszamentem az időbe...Remélem tetszik az új háttér:)
Következő rész 6 komment után jön... Puszi mindenkinek és további kitartás... itt a tavasz :)
Xxx Besos Eli and Abi
Ui.: Hallgassátok közben ezt..főleg aki tud angolul ( Moments - Pillanatok )

Hallgassátok Ezt... ! (katt)

Márk...
13 éve már, hogy itt lakunk magyarországban. Mikor ideköltöztünk alig beszéltük Illuziával a magyar nyelvet, csak az alapokat amit apukánktól tanultunk meg kint mexikóban...

Kiscsoport
-Muszáj oviba mennünk? - lógtunk anyu karján Illuval.
- Igen, minden gyereknek mennei kell - szorította meg a kezünket.
- Ha muszáj akkor muszáj. - nézett rám Illu.
-Jó- jó, de nem fognak kiröhögni meg kiközösíteni mert én nem babázok? - kérdeztem félénken anyura.
- Nem, nem fognak - engedte el a kezem és benyitott a zöld csoportba. - jónapot kívánok, hoztam két tündérkét. - húzott az óvonénihez, aki kosolyogva leguggolt hozzánk.
- Jaj, és még milyen szép tündérkék! - mért fel minket kedvesen. - pont két jel maradt nektek - nyújtott nekünk egy egy kis zöld vászon táskát nekem és Illunak.
- Köszönjük, és most ha nem baj nekem mennem kéne dolgozni. - engedte el a kezünket anyu.
- Jó nyugodtan menjen majd játszunk valami jó játékot kint, - köszönt el anyutól az óvonéni. - szerettek kint játszani lányok? - kérdezte kedvesen.
- Igen! - vágtuk rá egyszerre Illuval.
- Na annak örúlök akkor - egyenesedet ki - gyerekek vegyétek a pulcsitokat, kimegyünk játszani.
Kint...
- Bella! Nézd ott van egy babakocsi! - mutat egy szőke hajú kislányra.
-Tényleg, nyugodtan menj. - engedtem el az idáig fogott kezét. - én majd találok egy kocsit - vonogattam a válam.
Sosem szerettem babázni ellentétben Illuval, ezért általában külön játszottunk. Ő babázott én meg fociztam vagy a kocsijaimmal játszottam.
- Biztos? - állt elém.
- Igen. - válaszoltam.
Elindultam az ellenkező irányba ahol a fiúk fociztak. Amikor odaértem félénken megszolítottam az egyiket.
- Szia... Játszhatok veletek? - kérdeztem.
- Mit? - kérdezi fura fejjel. Mire én csak a labdára mutatok.
- Hát focit. Mi mást - kuncogtam egyet.
- Te?! De te lány vagy! Menj játszál a babákkal. - mutatot egy lány csoportra . Mire én csak elhúztam a szám.
- De én nem szeretek babázni!
- Héj mi az Levi? - futott hozzánk egy szőke hajú fiú. - Hátte, kivagy? - kérdezi.
- Isabella vagyok és focizni szeretnék, nem babázni focizni... - hangsúlyoztam a foci szót.
- És mi a probléma? - nézett Levire.
- Ő lány! - mutatott rám mint valami szellemre.
- És? - húzta fel a szemöldökét. - Mindegy - legyintett Levire nézve. - gyere, lehetsz támadó a mi csapatunkban, ne foglalkozz Levivel, mindig ilyen. - mosolygott rám bíztatóan.
- Oké! - indultam utána. - És te ki vagy?
- Márk! - tapsolt kettőt. - Srácok ő itt Isabella, velünk focizik, kezdhetjük.
Focizás után ( mi nyertünk) bementünk.
- Jót szórakoztatok tündérkéim? - kérdezte tőlünk az óvonéni.
- Igen tök jó volt. - válaszoltam boldogan a kérdésére.
- Igen tök jó volt! Megismertem az új barátnőnet Emmát. - mutatott a szőke hajú lányra.
- Babáztatok? - tőlünk az óvonéni.
- Én igen, de Bella nem szeret babázni, ő focizott a fiúkkal. - mesélt Illu.
- Tényleg nem szeretek babázni de focizni viszont nagyon! És tök jó barátok lettünk Márkkal.
- Tényleg - kuncogott az óvonéni. - tudtátok, hogy Márk és Emma unokatestvérek, de olyan mintha testvérek lennének. - mosolygott.
- Nem.
- Igen. - mondta egy időben velem Illu. - nekem mesélte Emma, hogy Márk jedves és jó fej. - nézett rám mosolyogva Illu.
- Igen nagyon jó fej Márk...- mondtam.
Így ismertem meg Márkot...

4. Osztály
- Ti hova jelentekeztetek? - kérdeztem Márkot, Emmát és Illut a lépcsőn üllve.
- Mi jelentkezni kellet mire, hova, mivan? - kapkodta a fejét Márk.
- Hát te teljesen meg vagy zakkanva! - huzogatta a kezet Emma az arca előtt.
- Jah, hogy a suli... - húzta el a száját. - Ne beszéljünk még erről me ha máshova vesznek fel mint Bellát kinyifanok, amúgy is, mekkora hülyeség, hogy ebben a suliban nincs felső tagozat, 5,6... - püfögött.
- Igaz - mosolyogtam keserűen.
- De biztos, hogy mind a négyen együtt maradunk. - pattant fel Illu. - elválaszthatatlanok vagyunk. - nézett a távolba.
- Ja elválaszthatatlanok - pattant le mellé szőke hajú barátnője.
- Ja azok - hagytam rájuk a bámulást és megfogtam Márk kezét. - Jössz focizni?
- Persze, verjük meg őket! - pacsizott velem egyett...
- A felvételiről meg aggódhatunk később. - mondtam Márknak halkan...

5 év múlva...
1. gimis

( A felvételi mind a négyünknek sikerült, így együtt mentünk a Szent Endrei Gimibe . Ahol sok minden várt ránk)

- Hello csajszikám! - ugrott a nyakamba a kis szeleburdi barátnőm.
Liza Hornos: gólyatáborban ismerkedtünk meg ötödikben,azóta a legjobb barátom Márk mellett. Teljesen különbözik az izlésünk, talán ezért vonzzuk egymást... :)
- Hello! - Próbáltam magamat megtartani, de szokásomhoz híven elestem... Volna, ha Márk meg nem fogja a karom.
-Huh, köszönöm. - szorítottam meg a kezét és a szemébe néztem.
Körübelül két percig álhattunk így, mélyen egymás szemébe nézve. Előtte is éreztem ezt az érzést Márknál...de azok csak pillanatok voltak, érintések... Ez az érintés, fogás, sokkal erőteljesebb volt. Minden megszűnt körülöttünk csak mi ketten voltunk. Gyönyörű kék szemei csak úgy csillogtak, és...
- Meddig akarjátok folytatni mert már kb 2perce itt állok melletettek, Hmm? - húzta fel a szemöldökét Lizi.
Köztudott, hogy Márk és Lizi sosem bírták teljesen egymást.
- Mit? - kapkodta a fejét Márk és úgy csináltunk mintha az előbb semmi sem történt volna…semmi.
- Aha persze. Tudod Márk mindig jól hazudtál ami elég rossz tulajdonság az én szememben, de már kezdelek kiismerni, vagy egyre bénább vagy. - húzta száját egy gúnyos mosolyra a száját Liz.
- Álmodozd arébb magad. - lökdöste Márk barátnőmet az osztályunk felé.
Mikor beléptünk a szokásos ricsaj fogadott.Ledobtam magam a padomra és vártam, hogy elkezdődjön az óra de még volt két perc. Megfordultam, hogy megnézzem ott van-e szeretett tesóm, Illuzia. Persze, hogy ott volt.
-Illu beszélnünk kell! - szorítottam meg a kezét kicsit.
-Jó lökjed! - mosolygott bíztatóan és letette a kezében lévő tollat az asztalra.
- Segítened kéne...- húztam el a számat.
- Jó segítek de neked is segítened kéne. Tudod van az a pasi judón...
- Illuzia... - néztem rá könyörögve mert már nagyon kivoltam, ezektől az érzelmektől...

Ismerkedés

Kedves Olvasónk!(Ha van egyáltalán ilyen) Itt is vagyunk a következő résszel ;) Jó olvasást!

Isabella szemszöge:

-Wááá! - ugrott a nyakamba Illuzia. - Korizni fogunk!-nézett a fiúkra csillogó tekintettel.
-Hahaha!-kezdett el kacagni Richi, mire Pedro dörzsölni kezdte a tarkóját.
-Ugye tudtok korizni?-kérdeztem kétségbe esetten.
-Persze, hogy tudok!-mosolygott Richi.
-De én kevésbe- vigyorgott szégyenében Pedro.
-Áh az nem baj, majd Bella megtanít.-mosolygott bíztatóan Illu rá.
-He?!-hőkölt hátra Pedro.
-Ezt a fejet! Nyugi, Ilkát is én tanítottam!
-Ki az az Ilka? -bandzsított, amin elmosolyodtam.
-A hugunk 9 éves... Na de akkor megpróbálod, vagy beszari vagy és végig a padon fogsz ülni?-Na, erre a mondatomra megtántorodott.
-Még jó, hogy megprobálom!-és elindult a pálya felé, mire mi csak röhögve utána futottunk.
Béreltünk négy pár korit, felvettük és kisiklottunk a pályára, ami teljesen üres volt! Ez az!
-Hát ez meg, hogy?-kérdezte Illu-Az egész pálya a miénk!
-Whoo-Hoo! -üvöltöttem.-Na, feljössz?
-Ááá... elég veszélyesnek tűnik...-nézte a jeget Pedro.
-Na gyere, ne félj! - nyújtottam a kezem, amit bár hezitálva, de megfogott.-Látod, ez nem is olyan nehéz.-néztem a szemébe... Eddig nem is vettem észre, hogy milyen gyönyörű szeme van...
-Gyönyörű szemed van!-dadogtam.
-Bella, ugye?..bocsi még nem tudlak titeket megkülönböztetni.
-Igen, Bella.
-Neked nem csak a szemed gyönyörű, hanem mindened!-mondta, mire én elpirultam. -A piros is jól áll neked! -cukkolt.
-Neked meg tudod mi állna jól?-kerdeztem miközben megállítottam.-A lilás-kék.-Elengedtem a kezét, és taslira suhintottam a kezem, de arca elött egy centire megállítottam.
-Csak hülyéskedtem!-röhögtem-áh... látnod kéne a fejed!!!
-hahha... Fúú, nagyon megijesztettél.-mondta még mindig sokkban.
-Bella!-kiabált a pálya másik oldaláról Illu.-Wááá nem fogod elhinni! Tudod kik jönnek jövö hét csütörtökön? Massimo és Georg!- miközben beszélt, hozzánk korizott.
-Igen?! Wááá-ugráltunk mind a ketten.
-Bellus! Ááá-kapta el a hátam Pedro, s magára rántott.
-Jól vagy? Mert én igen, mivel én estem rád, vagyis puhára.
-Aha...-állítottam fel.-bocsi,
Hogy magamra húztalak. Meg, hogy ha nem te vagy Bella.-mosolygot kipirultan-de már tudom ,hogy te vagy az.
-Honnan?-kérdeztem meglepetten-mert másnak legalább egy évébe telik megkülönböztettni minket...neked meg egy fél nap elég idő volt?
-1. Rajtad Bellus sárga sál van , Illunak meg mintás...-mondta mindentutóan.
-Jah tényleg!-csaptam a kezem a homlokomra, ami miatt seggre estem.
-Jaj Bella csak te lehetsz ilyen ügyetlen.-húzott fel Illu Pedróval.Ezen még sokat röhögtünk mivel Richi pont akkor vett minket az iPhonjával és többször is végig néztük,vissza fele mikor a kisbolt felé igyekeztünk...
A kisbolt elött:
-Nagyon köszönjük , hogy így megmutattátok ezt a kis várost-mosolyogtak
-nagyon szívesen-öleltük meg Illuval a fiúkat.
-Egy utolsó kérdésem lenne.-fonta össze a karjait Pedro.-melyik suliba jártok?, a Szent Endrei Gimibe vagy a Fenyvesi Györgybe?
-A Szent Endreibe-mosolyogtam.
-Ahova ti is járni fogtok ugye?-kérdezte Illu.
-Igen , és örülünk-nézett Richi Pedrora-hogy már lesznek ismerős arcok...amik ugyanojan gyönyörűek-bókolt Richi amibe Illu belepirult én erre csak nevetve hátbanveregettem.
-És nem csak egy suliba ,hanem egy osztályba is fogunk járni. - mondtam
-Tényleg?-kérdezték egyszerre.
-Igen...csak vigyázatok mert a csajok már startolnak a barátnőposztra-irigykedett előre is Illukám.
-Akkor majd vigyázni fogunk-mondta Pedro. - Na akkor sziasztok majd...suliban találkozunk.
-Sziasztok-integettünk Illuval mert már elindultunk haza felé.
Másnap...
-Hallo?-szólt bele osztályfönökünk a vonal másik végén.
-Hallo.Kinga tanárnő mi vagyunk Isabella és Illuzia-mondtam - elnézést , hogy szombaton zavarjuk csak lenne egy vagyis két kérdésünk...
-Igen mi lenne az?-szólt bele unottan.
-Tudjuk , hogy két új osztálytársunk van ... És mi már megismerkedtünk velük , de az egy másik sztori...
-A lényeget- vágott a szavamba nem éppen kedvesen.
-Szóval arra gondoltunk , hogy mivel úgy is most lesz ültetés ültethetné a fiúkat mellénk , hogy segítsünk nekik...
-És más nem tudna segiteni nekik.- vágott már megint a szavamba, mire Illu lökdösni kezdett, hogy találjak valami jó érvett amivel megtudnám győzni a tanárt.
-Tanárnő most nem azért mondom , hogy a többieket kritizáljam...de mi már ismerjük őket így nem zavarnánk az éppen tanító tanárt , hogy pofátlanul végig dumáljuk az óráját ,azzal hogy megismerkedünk ezáltal hangosak vagyunk és megzavarjuk.
-Aha , gondoltam , hogy valamilyen frappáns megoldással jössz majd Isabella Holly. Igazad van de még meggondolom ha meg nem akkor is találok valami jó helyet nektek.-beszélt gúnyosan. - Akkor sziasztok.
-További jóhétvéget! - Monduk Illuval de már lerekta, vagyis lecsapta.
Hétfő...

Amikor felkelten a fürdőszoba hűvös padlóján találtam magam, amit eléggé furcsáltam, egy-két perc gondolkozás után feltápászkodtan és lementem a főldszintre.Lent a nappaliban nem találtam senkit, de nem törôdtem vele. -Várjunk ez furcsa, általában itt zajlik az élet rendesen! Ooops asszem hétfô van????? És mindenki elment?! -gyorsan bekanalaztam a zabpelyhemet, felkaptam a tatyóm és már rohantam ki az ajtón.Útközben megnéztem az órámat 7:55...Pff.Gyorsan felbaktattam a lépcsőn a termünk felé, és közben azon gondolkoztam , hogy hogyan kerültem a fürdőszobába reggel.
-Csrrrrbdjdnfrrrrrr.
Most csengettek be. Idegesen berontottam, és kétségbe esve kerestem szememmel Illut. aztán valaki megszólított.
- Illuzia vagy tudom is én ki! szíveskedne leülni a helyére?- Az ajtó kicsapódott, amint Illuzia idegesen rohant be és a telefonját nyomogatta.
-Illu!-kiálltottam rá!-Miért nem ébresztettél fel?!
-Isabella?-nézett fel a telójából és elkezdett felém rohanni. - Hol voltál?Miért nem szóltál? - hadarta el a kérdéseit, amit egyáltalán nem értettem.
-Mi van? - teljesen össze voltam zavarodva.
-Reggel nem voltál mellettem amikor felkeltem kerestelek de nem találtalak azt hittem , hogy ma hamarabb akarsz a suliba érni... - mosolygott rám bizalmasan. - ezért nem izgattam fel magam és utánad jöttem csak , hogy nem voltál itt...-hadarta -és tökre bepánikoltam!. - ölelt meg.
- Aha... Hát amikor felkeltem a fürdőszoba padlóján feküdtem.
-khm khm! Rocháék! NE húzzák ki a gyufát, mert rosszban leszünk.- szólt ránk a magyar tanár, kis híján ordítva. Gyorsan kerestünk egy szabad helyet ahova leülhetnénk…eszembe jutottak a fiúk, azt hittem ma már jönnek suliba. Óra közepén be is csörtettek: az ofő és az említettek.
- A tanárúr megbocsát egy percre?- kérdezte az ofőnk. Amire bekiáltotta Viki:
(Viki:Az osztály inkább a suli ribanca. A suliban nincs olyan srác akivel ne járt volna.Kb 3 osztályt bukott , és már majdnem kirúgták a suliból viselkedése miatt , meg persze a jegyei is bekavartak.Haját levágatta és befestette szőkére , ruhájainak általában nagy dekkoltásai vannak)
-Naná! Aww És kik ezek a cukor falat pasik? - Húzta lejjebb egy kicsit a pólóját Viki...

Kétszeres Díj! :]

Nagyon köszönjük ezt a kétszeres díjat Klaudia Barabásnak és Tikonak. Nagyon jól írnak, érdemes benézni hozzájuk ;] Nagyon köszönjük! :']

Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)



1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
1.- Elisa a keresztnevem, Ella, Eli, Elmo, ...meg még rengeteg becenevem van :]
2.- Alba a keresztnevem és Abinak, Albinak, Albatronnak. Most nem írom le az összeset mert sok van ;)


2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
1.-Nem a számtól függ, hogy sírok hanem a hangulatomtól... Amúgy meg bármi jöhet...
2.-Nem igazán vagyok az a síros fajta, ritkán izzad a szemem. Max akkor sírok ha… nem.

3. Félsz a sötétben?
1.-Nem, csak ha sötét van… :'D
2.-ÉN kemény csajszi vagyok, de kis koromban nagyon féltem!

4. Szerelmes vagy valakibe?
1.-Igazán... Igen... Ja vagyis nem ;]
2.- :) Be kell vallanom, hogy én is beleestem egy csapdába. Egyszerűen beleszerettem Richibe & Pedróba! A saját kitalált pasiaimba!

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
1.-2. Fúú jó kérdés. Biztos számtalan dolgott tettünk ami ultra gáz... Hogy égünk!¡

6. Gondolatban öltél már meg valakit???
1.- Őszintén?...csak a ********át.
2.- Tesókámhoz híven, én is ********-át +*******+*******+*******+*******+***+********...stb. Hosszú még a lista >:)

7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
1.-2. - Nem.....muhahaahaha olyan csodálatos nap mint a többi XD nem igaz?

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árulsz el??
1.-2.- Nem, de ha volt is olyan dolog az olyan lényegtelen volt mint pl.:Rékuska kitépte tegnap a Lilo hajszálát...

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek találsz???
1.-2.- Nem, semmi sem ciki! ;]

10. Kis korodban sírtál, ha szurit kaptál??
1.-Igen! Kis koromban rengetegszer vettem részt vérvételen és muszáj volt […] na akkor bőgtem, de most már meg se kottyan…
2.- Ó én!? Ugyan már… úgy sírtam mint én! És én egy malac vagyok! De az is csak ,,kisebb" kitörések miatt.

11. Mit tennél, ha híres lennél???
1.-2. Ha híresek lennénk...hiszen már azok vagyunk! :D

12. Szoktál álmodozni???
1.-2.-Igen...és csak ennyit írunk:Igen. (Milyen kérdés ez hiszen mindenki álmodozik...)

13.Járnál Chace Crawforddal?
1.-2.- Nem...mivel nem ismerem(jük).

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány nevek??
1.-Amennyit hoz a gólya...lány: Georgi , Sophi , Bella , Rocio.... fiú: Richi, Pedro, Alejandro, Ákos...
2.-Min: 3, max: végtelen sok gyerek. Imádom őket... Nevek? Lány: Carmen, Amaranta, Sophia. Fiú: Márk (XD), Jorge, Miguel Angel
15.Adni vagy kapni jobb?
1.-2.-a mondás szerint "jobb adni mint kapni" de ez számunkra irreális. Mind a kettő egyenrangú öröm nálunk.
16.Titkom:
1.-2.- Ha elmondanánk, nem lenne már titok :P

17. Bakancslista:
1.- Nagyon-nagyon szeretnék egyszer leugrani egy repülőről (ejtőernyezés). Diploma, derékig érő haj, szuper férj, gyerekek, legalább 5 nyelven folyékonyan beszélni, világkörüli út...
2.- Diploma, munka amit szeretek, szerető férj, gyerekek, világ körüli út, 5 vagy több nyelv birtokba vétele.
Akiknek küldeném a díjat, remek írásaik, és egyéni stílusok miatt:
ღLove_Dayღ

Kicsi Boo

Lovelife

Little Zsoo
••Macy Claudia Morrow♥••

Meglepi :)

Hello! itt az új rész:) csütörtökön van egyikőnknek a szülinapja!!! ajandékba sok kommit kérnék neki :) és köszönöm a kommenteket :) főleg neked Little Zsoo az építő kritikádat!, és végre esik a hó aminek mi nagyon örülünk :D Najó nem húzzuk tovább  az időtöket: Jó olvasást ;)

Ui.: reméljük tetszik a háttér:) 

Xxx Besos: ELIandALBA

Illuzia szemszöge:

Egész nap izgultam, persze a fiúk miatt, nem valami dolgozatért. Mindenki kérdezgette, hogy miért...de nem mondtam el, nehogy ellopják előlem azokat az álom pasikat. Isabella nem volt olyan izgatott. Ő végig beszélgetett Lizával, Annával és Zsófival amíg én ott szenvedtem...(Luuuuzer!'). Mindegy. Tanítás után még ott maradtunk a csajokkal beszélgetni és pletyizni stb...

- Lányok - vette suttogóra Gigi - hallottam, hogy két új srác jön a suliba...és pont a mi osztályunkba!....- egyszerre kaptuk fel a fejünket Bellával.

- OMG!!! - sikkantottam, amire mindenki olyan hülyén nézett rám (kivéve Bella mert ő hitetlenkedett) – ööö, hát csak örülök mivel biztos helyesek...- mondtam valami hülyeséget magyarázatnak.

- ÚÚÚ télllleg - kapott észbe Anna és Carmen. 

- Stipi-stopi enyémek! - montam mohón mielőtt valaki ellopná az egyiket...

- Hogyan stoppolhatnád már le mind a kettőt - hitetlenkedett Zsófi.

- Hát így, nem halottad?- kérdeztem pimaszul.

- Ez nem ér...mert biztos helyesek. Honnan is jöttek? - kérdezte Anna.

- Spanyolorszagból - vágta rá Bellus az iPodból fel sem nézve.

- Ezt honnan tudod?! -  Kérdezte gyanakvóan Gigi. Basszus, rá fognak jönni, hogy találkoztunk velük a közértben és milyen jó fejek, meg ahhh... Pörgött le az agyamban ez a lehetőség, de Bellus nem csúszott bele a csapdába.

- Én is hallottam róluk amikor az ofőnk az aulában beszélgetett az igazgatóval. – mondta, mintha ez természetes lett volna és elrakta az Imasinát.

- Aha, az más. Na mindegy, a lényeg, hogy lehet, hogy láttam őket...- kezdte el a mesélgetést Gigi.

- És milyenek?!- ordították le a lányok Gigi fejét.

- Nyugi, nem biztos, hogy ők voltak, csak távolról láttam őket... de az is elég volt. 1 még életemben nem láttam őket, 2 látszott rajtuk, hogy elvesztek - kuncogot egyet - 3  ULTRA HELYESEK!!!!!!!!!!!!!!

-Júúúj!!!!- síkongattak, amibe én is beszálltam, különben gyanussá váltam volna. Isabella szokásához hiven csak a szemeit forgatta.

- Na és ha helyesek?! Ki tudja, hogy jófejek is? - kérdezte Bella.

- Aha, szóval te akkor fogsz összejönni valakivel ha jófej...- gondolkozott el Anna.

- Nem ezt montam... de gondolkozhatnátok mert lehetnek baromarcok is... Márk is helyes, és mekkora egy paraszt!- vágott vissza.

- Jó, de Márk más eset...- mondtam.

- Mégis miben?! - kérdezte feldühödve... 

Hát igen, Bella senkivel sem járt Márk óta. Isabella, a testvérem járt Rákvölgyi Márkkal, de Bella meglátta őt egy másik csajjal csókolózni, aztán egy másikkal és megint egy másikkal. Bella szakított vele és azóta senkivel sem járt...

Emma (az LB-m) lehajtotta a fejét és majdnem elkezdett sírni, mert visszaemlékezett amikor még Márk normális volt és nem volt alkoholista...

-Jajjj Emma, bocsáss meg, nem akartam.- pattant oda Bella - Sajnálom...tudod, hogy nem akartam ezt szóbahozni. Bocsáss meg...

- Persze, hogy nem - törölte meg szemeit Emma - Tudom, hogy téged is megviselt, végig segítettél neki...azután is, hogy megcsalt. Csak megköszönni tudom amit Márkkal tettél - mosolygott Bellára.

Emma Márk unokatesvére, de olyan mintha a huga lenne.

- Köteleségemnek éreztem...

- Pedig nem volt, sőt...- Mondta Emma. Mindenki csöndben hallgatta Belláékat.

-Köszönöm - sutogta Emma Bellának alig hallhatóan.

- De most ne erről beszéljünk, oksi?

- Oksimoksi - mondta Carmen, olyan viccesen, hogy mindenki elkezdett röhögni. - amúgy hol láttad azokat a pasikat?

- A főtéren, miután a közértben voltunk. - válaszolta mosolyogva Gigi.

-A közértben, de kikkel? - vonta kérdőre Zsófi.

- Eredetileg egyedül mentem, de a sorban találkoztam Rocháékkal, így hát velük voltam. - vont vállat Gigi.

- Aha...

-Okéé, emberek mit csináltok ma? - kérdezte Bella miközben nagyon keresett valamit az iPodján - mert azt tudom, hogy most táncolni fogunk - és elindította a Little Mix-től a Wings-t. Felpattant és magával húzta Annát akivel ritmusra ugrálni keztek. Liza és Zsófi is beszállt, és hangosan elkezdtek énekelni...

Mama told me not to waste my life
She said spread your wings my little butterfly....And we don't let nobody bring us down
No matter what you say it won't hurt me
Don't matter if I fall from the sky
These wings are made to fly

Miután befejeződött a szám, elkezdtünk összepakolni, mert már 15:30 volt. Bellával elindultunk Illkáért a zenesuliba, amihez át kellett vágni a főtéren.

Naggyában beszéltünk Bellussal koncertekről, az élet nehéz kérdéseire kerestük a választ, amikor valaki belémjött.

- Hé! Nézz már magad elé! – szóltam oda dühösen a járókelőre...

- Basszus , Petra! - ugrottam rá akire az előbb még mérges voltam.

- Sziasztok!! - ölelt vissza, azután Bellát is megölelte. – Fuuu... már milyen rég nem láttalak titeket?! de azért még nem annyira, hogy meg ne tudnálak titeket különböztetni – röhögött.

- Na bizonyítsd be! - nyújtotta ki a nyelvét Isabella.

- Bellus! - vágta rá rögtön a volt ovistársunk. - Csakis te vagy ilyen... - nevetett még mindig, és arcára nyomott egy puszit.

- Milyen is?- karolt át bennünket Bella.

- Lüke! - vágtuk rá egyszerre Petrával.

- A régi szép idők!-  nézett a távolba Isabella.

- Jah - nézett Pepi is.

- Jaja, de most tulajdonképpen mit bámultok?- kérdeztem. Mire feleszméltek és arra a pontra néztek ahol az elöbb tekintetük elbambult.

- Hát azt hiszem, annak a bácsinak a popóját. - Nézett rám testvérem mindenttudóan.

-Aha, tényleg. Bocsi lányok, de nekem mennem kell. Anyu vár otthon.

-Uuu nekünk is. - néztem az órára. – Puszi, majd még találkozunk.

Felvettük Ilkát a zenesuliból, hazavittük és már rohantunk is hazafelé rendbeszedni magunkat. (még Bellát is megfogták a fiúk, én látom rajta, hiába is tagadja)

Gyorsan sétáltunk a közért felé. Wááa! Na jó, kontrolálni kell az érzéseimet. Szóval megérkeztünk. De a fiúkat még kerestük. Még mindig keressük. Lehet hogy elfelejtették? Nem, az nem lehet. Minket? Elfelejteni? Nyílik az ajtó, lehet hogy ők azok! Arra néztünk, és egy öreg bácsi lépett be az ajtón. Pff.

Isabella unatkozni kezdett, ezért bökködni kezdte az arcomat(?).

- Hány óra van? - kérdezte Bella.

- 17:15 óra.

- Aha, és méghogy rendesek?! Pff-fújtatott.

- Lehet, hogy csak késnek...

- Illuzia ezt most nem gondolod komolyan?! Mindegy, veszek magamnak egy csokit - és elindult a csokik felé.

Hihetetlen, Bellus nem bírja ki kaja nélkül...Imád kajálni, folyamatosan eszik de nem hízik meg.

Elindultam utána. Ő már a pénztárnál volt, fizetett majd kérdezett valamit a nénitől. Közelebb mentem, de csak a végét hallottam.

-....Biztos? - kérdezte Bella.

- Igen, teljesen - válaszolta a pénztárosnő. Bella elővette a telefonját, megnézett rajta valamit, és szemeivel vizslatni kezdte a boltot. Mi vagy Ki után? Hát persze, hogy utánam. Amikor meglátott intett, hogy megyünk. Elindultam, de nem értettem miért, ha a fiúkkal talalkozunk...Amikor odaértem, Bella megfogta a kezem, elköszönt a pénztárostól és kivezetett a boltból.

- Megkérdezhetem mi a bajod? - kérdeztem, s erre nevetve meglökött.

- Hát azért mert...- röhögött.

- Hahaha nagyon vicces vagy...

- Naszóval az van, hogy még csak 10 perc múlva lesz 17:00. Biztos siet az órád - röhögött tovább.

- Basztikuli!!! Tényleg, emlékszem reggel csináltam valamit az órammal...Fuuuuu - néztem magamra hülyén. Bella meg csak tovább röhögöt.

- Amúgy emiatt miért mentünk el? - kérdeztem furán.

- Hát mert, hogyan néz az ki, hogy 20 perce ott várunk rájuk? És amúgy is mindig meg kell várakoztattni a fiúkat...

- Aha, szóval be akarsz jönni nekik? - kérdeztem kicsit piszkálódva.

- Lehet...Jó fejnek tűntek - kacsintott rám - és amúgy is van egy ötletem - vigyorgott hülyén.

- Igen?

- Nem mondom meg, legyen mind a hármótoknak meglepi – s átkarolt. - Ma nagyon jó napom van-vigyorgott tovább.

- Azt látom - böktem meg.

Utána még 15 percig sétálggatunk a városban, majd elindultunk vissza a közértbe. Kb. 17:10-re értunk oda, és természetesen a két fiú már ott volt. Az innivalóknál ácsorogtak és gondolom valami üdítőt nézegettek.

- Hello! -  kocogtattam meg az egyik vállát -  mire ijedtében majdnem elesett, de megkapaszkodott Bellában aki viszont a hátára esett.

- Elestél? - fordult Bella felé akit megijesztettem.

-Nem...megöleltem a földet - fogta Bella a fejét.

- Háttal? - kérdeztem.

- Rohadt tehetséges vagyok, mi? - röhögött Isa.

- Az! - röhögtek a fiúk is, miközben felhúzták Bellát.

- Bocsánat - köhintett egyett - még nem is mutatkozttunk be.

- Mangera Pedro - ölelt át engem ezek szerint Pedro, aztán Bellát.

- Én meg Mangera Richardo vagyok - nyomott két-két puszit az arcunkra.

- Ikrek vagytok? - kérdeztem. Nem-nevettek.

- Én egy évvel idősebb vagyok – mosolyodott el Pedro.

- Aha...pedig nagyon hasonlítotok – mondtam, miközben fürkésztem a fiúkat.

- Annyira biztosan nem mint ti ketten...nehéz lesz megkülönböztetni titeket - ezen mind a négyen nevettünk.

- Ja, Isabella Holly Rocha - mutatkozott be Bella.

- Én meg Illuzia Júlia Rocha vagyok - mondtam.

- Magyarok vagytok?- kérdezte Pedro.

-Hátja... csak félig - fogta a fejét Bella - félig mexikóiak vagyunk.

- Na jó, egész nap a boltocskát fogjuk mutatni a fiúknak vagy inkább valami érdekesebbet? -néztem Bellára.

-Ja tényleg, készültem hármótoknak egy kis meglepetéssel – s levett egy üveg vizet és egy doboz csokis kekszet a polcról - Ti kértek valamit? - nézett körbe.

- Azt mind megfogod enni egyedül? - kérdezte Richardo.

- Fuuu ti még nem ismeritek Bellust! - forgattam a szemem - annyit eszik mint...mint...

- Egy malacka? - fejezte be Pedro.

- Nem, sokkal többet! - vágtam rá.

- Jól van, imádok kajálni....ez van - rántotta meg a vállát Bella.

A fiúk vettek egy-egy kakaóscsigát és egy-egy üveg vizet. Kifizettük, és elindultunk a fontosabb helyekre...Duna part, kávézók, éttermek, tabak (cukorka bolt*_*) stb...

Na jó, most, hogy mindent megmutattunk, megmutatom nektek a meglepim...-fordult felénk Bella. - Illunak takarjuk el a szemét - nézett Richardora, mire mind hárman furán néztünk rá.

- Ha nem takarjuk el a szemed, tudni fogod, hogy mi a meglepi..majd Richi vezet.

Bár félve, de belekaroltam a felém nyújtott karba és úgy mentünk tovább. Közben hülyéskedtünk és beszélgettünk, ja és kb percenként kérdezgettem, hogy ott vagyunk már?

- Már nem kell sok - felelte sokadjára Bella. -Oké...itt álljunk meg!

- Ez a meglepi?- kérdezdte (gondolom fura tekintettel) a mellettem álló.

- Azt észre vettük, hogy imádsz kajálni...- kezdtek el röhögni mindhárman.

- Nem, nem a büfé a meglepi...Illu majd rögtön tudni fogja mi a meglepi amint kinyitja a szemét. – Illu, nyisd ki a szemed! - szólt nekem Bella.

- Wááá! - ugrottam Isa nyakába…